Megtartottam az első olyan Zumba órát Argentínában, amiért fizetést kaptam. Nevetségesen alacsony összeget, de pénzt kaptam érte! És végre sokan voltak.

A 13-14 fő itt már magas létszám. Este 7-kor. Az oktató (férfi és szép testű) valamiért nem tudott eljönni és én ugrottam be helyettesíteni. Nem azért fontos, hogy férfi az oktató szép testtel, mert nekem az tetszik, hanem azért, mert egy alapjaiban nőknek szóló órát könnyebb eladni egy vizuális élvezeteket nyújtó hím egyeddel. A piac a világon mindenütt így működik. Az eredeti óra Ritmo Latino lett volna.

Na mostan azt tudni kő, hogy a lakosság óriási százalékban európai (spanyol és főképp olasz) hódítók leszármazottja, viszont átkozottul sok a latin amerikai bevándorló. Rengeteg brazil chilei, perui, paraguayi, columbiai, stb. dolgozik az országban. És a keverékek aránya egyre csak nő. Ami az én szempontomból azt jelenti, hogy egy olyan összetételű asszonyságcsoportnak kellett Zumba órát tartanom, ahol a salsa és egyéb latin ritmusok benne lüktetnek az órán résztvevők ereinek többségében. Az enyémben ugye nem, mert hogy vérbeli közép-kelet európai lányka vagyok csárdás vérmérséklettel.

Szóval az első salsa és axe koreó után nagyjából vért pisáltam. A lányok csintalan gyerekek módjára kóstolgatták a tűrőképességem és tesztelgették a határaimat. Meg kellett mutatni, ki a vezérnőstény, különben gyalázatban fuldokolva elhasaltam volna a kopott táncparketten.

Megpróbáltak mindent az ellenfeleim, méltó támadóim voltak. Az egyik a helyes ütemet lépte, mert én ugye nem vagyok született axé táncos, a másik követelte, hogy akkor most álljunk meg és mutogassam meg szépen, lassan a lépéseket. Szegényes spanyollal elmagyaráztam, hogy ennek az órának a koncepciója kicsit más, mint amit megszoktak és, hogy én nem fogok lassan mutogatni minden koreó után, mert hogy mégiscsak zsírégető zónában kellene tartani a pulzust. A következő ellenfontról érkező fejcsóválás után azt éreztem, hogy be kell vetnem a medzsik fegyvert. Kíméletlen mozdulattal rántottam elő  playlistemről Fenyő Mikit. A Hotel Menthol megmentette a fenekemet! A rocky telibe talált. Argentína egy olyan ország, ahol az indián őslakókat kiirtották, és ahol szívszorító nosztalgiával fordulnak Európa felé. Minden, ami európai vonatkozású, az szentimentális, abszolút irodalmi értelemben.A csodás és szívet tépően fájdalmas múltba vágyódást fejezi ki, egy idilli és visszahozhatatlan múltbéli aranykor állapotát képzelik el, valahányszor a pókhálós Európára gondolnak. Fogalmuk sincs, miféle értékeket próbálnak kiírtani a köztudatból. Minden esetre a Hungária megtette a kellő hatást. Lehet, hogy a salsa minden második kliensemnek benne lüktetett a vérében, de a rocky határozottan nem. A Hotel Menthol sírva vígad a magyar mondást idéző nosztalgikus amerika felé  fordulásának melódiái is valami hasonló ismeretlen értéket jelenthettek a lányok számára.  Sakkot adtam nekik Rihanna és a Maroon 5 pop számaival, de a kegyelem döfést jelentő mattot a nyújtás hozta meg. Mégpedig egy PortDeBras inspirálta, dinamikus stretching és balett alapokon nyugvó koreográfiával. Összességében mégis csak jobban riszáltam a fenekem és tekertem a csípőm, mint ők, és erre közép-kelet európai lányka lévén maximálisan büszke vagyok. Bár bizonyos latin amerikai ritmusokkal latin amerikaiak lévén nagyobb barátságban és összhangban vannak, mint én (egyelőre), egyéb (nem latin) stílusokban mégis csak én vagyok a nyerő, és magasan kvalifikált. Természetesen tudásom folyamatosan csiszolom. Nem múlik el olyan hét, mikor ne vennék részt jó pár táncórán.  Nem is beszélve a szakmai információkról (edzéselmélet, anatómia) amiknek prezentálása egyelőre nyelvi akadályokba ütközik és a tudás átadásának módja erősen keveredik a mutogatás univerzális kommunkációs erejével, mégis a legtöbb lány az óra végén letörölhetetlen mosollyal érdeklődte meg, hogy mikor tartom az edzéseimet és ki vagyok, mi a lópikulát csinálok én magyarként Buenos Airesben és ugye még táncolhatnak ilyen izét velem, aminek a nevére nem emlékeznek, de tuti élmény marad számukra?!

Aztán megkönnyebbülten magyaráztam el nekik az összes létező és tudat alattról, mások előző életeiből előbányászott spanyol nyelvtudatlansággal, hogy mi a szitu és hogy bizony van még esély a találkozásra.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.